Isten szolgája 5.

2025. május 18.

„Amikor kínozták, alázatos maradt, száját sem nyitotta ki. Mint a bárány, ha vágóhídra viszik, vagy mint a juh, mely némán tűri, hogy nyírják, ő sem nyitotta ki száját. Fogság és ítélet nélkül hurcolták el, de kortársai közül ki törődött azzal, hogy amikor kiirtják a földön élők közül, népe vétke miatt éri a büntetés?! A bűnösök közt adtak sírt neki, a gazdagok közé jutott halála után, bár nem követett el gonoszságot, és nem beszélt álnokul.”

Ézsaiás 53 7-9.

Kedves Gyerekek! A mai napon újra az Ézsaiás könyvéből olvastunk igét. Itt az Úr Jézus Krisztusról van újra szó, akinek a szenvedésről olvastunk. Itt olyan eseményekről van szó, amit közel 550 évvel az Úr Jézus keresztre feszítése előtt írt le a próféta. Ezek szó szerint bekövetkeztek: némán tűrte, hogy elfogják, jogtalan vádakkal ítélték el. Nem beszélt álnokságot, nem követett el gonoszságot, nem beszélt álnokul, mégis a bűnösök közé számláltatott. Ő Isten Fia volt, mégis engedte ezt, mivel nagyon szerette, és szereti a bűnös embert. Ki akart minket menteni az ördög hatalmából, ezért ment el egészen a keresztig. Ezzel kapcsolatban szeretnék most egy történetet felolvasni.

Kedves Gyerekek! Újra ide tenném a sokszor idézett igét: „Pedig a mi vétkeink miatt kapott sebeket, bűneink miatt törték össze. Ő bűnhődött, hogy nekünk békességünk legyen, az ő sebei árán gyógyultunk meg.”

Hálát adhatunk mindezért az Úrnak!

Ámen

Uherkovich Zoltán

2025. május 4.